1 Sámuel 21

1 Sámuel 21

• Jónatán visszatér Gibeába, Dávid pedig menekül. Először Istenhez, a Sátorba (a főpap Éli dédunokája, Abjatár apja).
• A Láda Kirját-Jeárimban (a.k.a. Bahala) Abinádábnál van (1Sám7:2, 2Sám6:3-4), Sátor pedig nem Sílóban.

1. Az oltár nagyobb
• „A király parancsolt nekem valamit” !!! nem parancsolt.
• Dávid hazudik, most nem az életéért. Dóég miatt? Egy „pechsorozat” veszi kezdetét.
• De mit keresett ott Dóég?
• Öt kenyér a 12 szent kenyérből. (Mt12:3-4)
• Píkúach nefes
• A közönséges úton a szent edények szentek maradtak és most még szentebbek lesznek a szent kenyerektől.
Mt23:17b, 19b: „Hát mi nagyobb, az arany, vagy a templom, mely szentté teszi az aranyat?” „Hát ugyan mi nagyobb, az adomány, vagy az oltár, mely az adományt szentté teszi?”
1Thessz4:3-4: „Mert ez az Isten akarata: a ti megszentelődésetek, hogy tartózkodjatok a paráznaságtól, hogy tudja közületek mindenki a maga edényét megtartani szentségben és megbecsülésben.”
2Kor4:7: „Ez a kincsünk pedig cserépedényekben van, hogy az erőnek a rendkívüli nagysága az Istené legyen és ne belőlünk való.”
• A Törvény szerint csak Áron és fiai ehettek belőle.
3Móz24:9: „Legyen pedig Ároné és fiaié, hogy egyék azt szent helyen, mert szentek szentje az Örökkévaló tűzáldozataiból, örök törvényes részül.”
• Hogy került Gólját kardja a Sátorba az efód mögé?
• Hogy jut eszébe Dávidnak a gátbeli Gólját kardjával Gátba menni? Hibás döntések sorozata. De a híre megelőzte.

2. Zsolt56
• Itt ér véget a „pechsorozat”, mert végre elkezd Istenre figyelni, benne bízni és megtér.
• „Megmentetted”: (prófétai) múlt idő, hit alapján.
Fil4:6: „Semmi gondot ne hordozzatok. Ellenkezőleg. Kéréseiteket minden imádságotokban hálaadásotokkal együtt ismerje meg az Isten.”
• A látható világnak (Ákhís) nincs hatása a lelkünk sorsára. (Test és lélek mit árthat?)
Mt10:28: „Ne féljetek azoktól sem, akik a testet megölik, de a lelket megölni nincs hatalmukban! Féljétek inkább azt, akinek a lelket is, testet is hatalma van a gyehennán elveszteni!”

3. Őrület!
• Néha a problémákból való szabaduláshoz nem a bölcsességünket, a diplomáciai érzékünket kell elővenni.
• Isteni sugallat volt? Elérte, hogy Ákhís űzze el őt.
• Dávid itt trükközik, az látszik, hogy kevesebb van neki, mint valójában. Jézus sem használta mindig a hatalmát (pl. a keresztről való lejövetelhez), pedig fel tudta volna és joga is lett volna hozzá.
• Azért, hogy ezután mindig fel tudja használni istenségét az Őt szeretők javára (Zsolt34:18).

4. Zsolt34
• Abimélek = „apám király” – dinasztikus megnevezés minden uralkodóra (hasonlóan a „fáraó”-hoz)
• akrosztikus zsoltár
• Kerestem (Zs56) → meghallgatott (Zs56 - hit, Zs34 - bizonyíték) → megmentett (Zs34). Egyik sem magától értetődő!
• Csak az igazak imáit hallgatja meg Isten (azaz a Krisztusban igaznak nyilvánítottaknak, ||Zsolt109:7)
Zsolt51:19: „Istennek vágóáldozatai: megtört lélek; megtört, zúzott szívet, oh Isten, nem vetsz meg.”
• 21.v.: messiási utalás ||Jn19:36
• 23.v. || Róm8:1: „Következőleg semmi kárhoztató ítélet nem szól azok ellen, akik a Krisztus Jézusban vannak.”

1 Sámuel 21

¹Fölkelt és elment; Jónátán pedig bement a városba.
²És eljutott Dávid Nóbba Achímélekh paphoz; és elésietett Achímélekh Dávidnak és mondta neki: Mért vagy te egyedül és senki sincs veled? ³Mondta Dávid Achímélekh papnak: A király parancsolt nekem valamit és szólt hozzám: senki ne tudja semmiképpen a dolgot, melyben küldelek és melyet neked parancsoltam; a legényeket pedig odarendeltem egy bizonyos helyre. ⁴Most pedig, mi van kezed alatt, öt kenyér-e, add a kezembe, vagy ami található. ⁵Felelt a pap Dávidnak és mondta: Nincs közönséges kenyér kezem alatt, hanem szentkenyér van – hacsak asszonytól óvakodtak a legények. ⁶És felelt Dávid a papnak és mondta neki: Sőt inkább, asszony tiltva van nekünk, mint tegnap; tegnapelőtt; amikor elindultam, szentek voltak a legények edényei – pedig ez közönséges út – hát még ma, hogy szentség lesz az edényben! ⁷És adott neki a pap szentséget, mert nem volt ott kenyér, csak a színkenyér, mely eltávolíttatott az Örökkévaló színe elől, hogy oda tegyenek meleg kenyeret, amely napon elvétetett.
⁸De volt ott ama napon egy ember Saul szolgái közül, elzárva az Örökkévaló színe előtt; neve Dóég, az edomi, Saul pásztorainak legfőbbje.
⁹Ekkor mondta Dávid Achímélekhnek: Hát nincs itt kezed alatt dárda vagy kard? Mert sem kardomat, sem fegyvereimet nem vettem kezemhez, mert sürgős volt a király dolga. ¹⁰Mondta a pap: Góliátnak, a filiszteusnak kardja, kit megvertél a tölgy völgyében, itt van beburkolva a ruhába az efód mögött; ha azt vennéd magadhoz, vedd, mert nincs más rajta kívül e helyütt. Erre mondta Dávid: Nincs olyan, mint az, adjad nekem! ¹¹Fölkelt Dávid és elszökött aznap Saul elől; és eljött Ákhíshoz, Gát királyához. ¹²Ekkor szóltak Ákhís szolgái hozzá: Nem Dávid-e ez, az ország királya? Nemde erről énekelnek körtáncban, mondván: megverte Saul az ő ezreit, Dávid pedig a tízezreit? ¹³Szívére vette Dávid e szavakat és nagyon félt Ákhístól, Gát királyától.

Zsolt56^:1A karmesternek. Távoli néma galamb szerint. Dávidtól dal. Midőn elfogták őt a filiszteusok Gátban. ²Kegyelmezz nekem, Isten, mert lihegett rám ember, egész nap szorít engem harcoló. ³Lihegtek meglesőim egész nap, mert sokan küzdenek ellenem nagyfennen.⁴Amely napon félnem kell, én te benned bízom. ⁵Isten által dicsérhetem igéjét, Istenben bízom, nem félek: mit tehet halandó(test) nekem? ⁶Egész nap bántják dolgaimat, ellenem vannak mind az ő gondolataik, rosszra. ⁷Összesereglenek, kémlelnek, sarkaimat lesik ők, amidőn lelkemre törtek. ⁸Jogtalanságért szabadulásuk legyen? Haragban döntsd le a népeket, Isten! ⁹Bujdosásomat te megszámláltad, tedd könnyemet tömlődbe! Nemde könyvedben vannak! ¹⁰Akkor hátra fordulnak ellenségei, amely napon felkiáltok; ezt tudom: hogy Isten mellettem van. ¹¹Isten által dicsérhetem az igét, az Örökkévaló által dicsérhetem az igét!- ¹²Istenben bízom, nem félek, mit tehet ember nekem? ¹³Rajtam, oh Isten, fogadalmaid, hálaáldozatokat fizetek neked; ¹⁴mert megmentetted lelkemet a haláltól, nemde lábaimat is a taszítástól, hogy járhassak Isten előtt az élet világosságában.

^1Sám20:14Elváltoztatta tehát eszét szemük előtt és eszelősködött kezeik közt; rajzolt a kapu ajtóira és lefolyatta nyálát szakállára. ¹⁵Ekkor szólt Ákhís a szolgáihoz: Íme, látjátok, őrült ember! Minek hozzátok őt hozzám? ¹⁶Híjával vagyok-e én az őrülteknek, hogy hoztátok ezt, hogy bolondozzon előttem? Vajon ez jöjjön-e be házamba?

Zsolt34^:1Dávidtól, midőn elváltoztatta az eszét Abímélek előtt, és az őt elűzte, és elment. ²Hadd áldom az Örökkévalót minden időben, állandóan dicsérete a szájamban. ³Az Örökkévalóval dicsekszik lelkem, hallják az alázatosak és örüljenek. ⁴Mondjátok nagynak az Örökkévalót velem együtt, s hadd magasztaljuk nevét egyetemben! ⁵Kerestem az Örökkévalót és meghallgatott engem, s minden félelmemből megmentett. ⁶Hozzá tekintettek föl és ragyogtak, s arcuk el nem pirulhat. ⁷Ez az a szegény, ki felkiáltott, s az Örökkévaló hallotta, és mind a szorongásaiból megsegítette. ⁸Táborozik az Örökkévaló angyala az ő tisztelői körül, és kiszabadítja őket. ⁹Érezzétek meg és lássátok, hogy jó az Örökkévaló; boldog a férfi, ki menedéket talál benne! ¹⁰Féljétek az Örökkévalót, szentjei ti, mert nincs hiánya tisztelőinek. ¹¹Fiatal oroszlánok koplaltak és éheztek, de kik az Örökkévalót keresik, nincsenek híján semmi jónak.
¹²Jertek, fiúk, hallgassatok reám, istenfélelemre tanítlak meg. ¹³Ki az az ember, ki életet kíván, szereti élte napjait, hogy jót lásson? ¹⁴Óvd meg nyelvedet a rossztól és ajkaidat csalárd beszédtől; ¹⁵távozz a rossztól s tégy jót, keresd a békét és törekedjél rája. ¹⁶Az Örökkévaló szemei az igazak felé fordulnak, és fülei az ő fohászkodásuk felé. ¹⁷Az Örökkévaló arca a gonoszok ellen fordul, hogy kiirtsa a földről emléküket. ¹⁸Kiáltottak s az Örökkévaló hallotta, s mind a szorongásaikból megmentette őket. ¹⁹Közel van az Örökkévaló a megtört szívűekhez, és a zúzott lelkűeket megsegíti. ²⁰Sok az igaznak a baja, de mindből megmenti az Örökkévaló. ²¹Megőrzi mind a csontjait, egy sem törik meg azok közül. ²²Megöli a rosszaság a gonoszt, és az igaznak gyűlölői majd bűnhődnek. ²³Megváltja az Örökkévaló szolgáinak lelkét és nem bűnhődnek mind, akik menedéket keresnek benne.